Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Keszthelyen (1911–1920)
1854. március 9-én született Somogy vármegyében, Karádon, Berzsenyi Mór és Augusztin
Anna gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a pápai református gimnáziumban végezte, de katolikus vallású volt. 1873-ban tett érettségi vizsgát, még Berzsenyi Gergely néven. 1873-tól 1875-ig
a Pápai Jogakadémián tanult. Fiatal jogászként Somogy vármegyében több korabeli híres ügyvéd irodájában is megfordult, így dolgozott Kapotsfy Jenő kaposvári és Riczinger János lengyeltóti ügyvédek mellett. 1880. szeptember 25-én szerezte meg jogi doktorátusát a Budapesti Tudományegyetemen. 1881-től Csorba Ede kaposvári ügyvéd mellett dolgozott ügyvédjelöltként.
A Budapesti Ügyvédvizsgáló Bizottság előtt tett sikeres vizsgái után, 1881. október 31-én
vehette át ügyvédi oklevelét. Még ebben az évben saját ügyvédi irodát nyitott Lengyeltótiban.
1882. január 10-én Lengyeltótiban házasságot kötött Perlaky Franciska Juliannával, akitől
Zoltán, Mária, László, András, Margit és József nevű gyermekei születtek. A törvényhatóságnál kifejtett ügyes szerepléséről és a lengyeltóti kerületi képviselőválasztáson érvényesült befolyásáról méltán vált híressé. Tevékenyen részt vett mind Lengyeltóti, mind Somogy vármegye társadalmi, kulturális és politikai életében. Lengyeltótiban közbirtokosnak számított, és mint a képviselőtestület tagja, agilis elöljárója munkájával és tanácsaival hozzájárult ahhoz, hogy a község a térségben vezető
szerephez jusson. A településen szolgabíróság, körorvos és gyógyszertár is működött, és a vásárok idején állatorvos is szolgálatot teljesített. Később járványkórház és járásbíróság is létesült. Neki volt köszönhető, hogy Lengyeltóti 1899-ben az országos vásártartás jogát is megszerezte. Tagja volt a helyi kaszinónak és az önkéntes tűzoltó egyesületnek is. 1902-ben kinevezték lengyeltóti járás tiszteletbeli vármegyei alügyészévé. Munkája elismeréseként Somogy vármegye közigazgatási bizottságának tagjai közé is beválasztották. Közel húsz évig gyakorolt ügyvédi hivatás után az igazságügyi miniszter 1911-ben királyi közjegyzővé nevezte ki Keszthelyre. Ekkor lemondott bizottsági tagságáról és családjával együtt az új közjegyzői székhelyre költöztek Zala vármegyébe. Rendkívüli szervező munkáját a közjegyzői iroda vezetése mellett sem fogta vissza. Keszthelyen is beválasztották a városi képviselő-
testületbe és a település szinte valamennyi jótékony egyesületének tagjai közé. Elnöke volt a keszthelyi kaszinónak és nagyvonalú pártfogója a helyi premontrei gimnáziumnak. 1918-ban a járási hadigondozó bizottság elnökének is megválasztották. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után vezetésével újjáalakult a Keresztényszocialista Párt, melynek elnöke lett, de a következő évi országgyűlési képviselői megmérettetést már nem vállalta el. Hatvanhét éves korában, 1920. December 25-én hunyt el Keszthelyen. December 27-én a Szent Miklós temetőben temették el, sírja ma már nincs meg.
